„NEM TUDOD ELKÉPZELNI, AMEDDIG NEM LÁTOD!” – mondták Dubai látott ismerőseim, de ezt akkor még nem tudtam hová tenni.

Közvetlen járattal, 5 órás repülőút után éjszaka szállt le a gépünk Dubaiba, ahol valóban egy teljesen más világba csöppentünk. Már a repülőtéren észrevettük azt a mérhetetlen szervezettséget és precizitást, ami az Emirátusokra jellemző. Nagyon gyorsan megkaptuk a csomagjainkat majd a kitett nyilakat követve kijutottunk az épületből, ahol legalább 15 taxis sorakozott leendő utasaira várva. Mi is beszálltunk a sorban következő taxiba, hogy elvigyen minket a szállásig.

Első alkalommal éjszakai fényeiben csodálhattuk meg Dubai belvárosát, szállásunk felé haladva elég egyértelmű volt, hogy hamarosan megérkezünk, ugyanis egyre magasabb épületek és felhőkarcolók követték egymást. Nem győztem közelebb tapasztani az ablaküveghez a fejemet, de még így sem sikerült az épületek teteéig ellátnom. Az egyik ilyen hatalmas épület előtt állt meg a taxi, majd udvariasan ajtót nyitottak nekünk.

DUBAI ÉS A NŐK

Utazásunk előtt be kell, hogy valljam egy kicsit féltem attól, hogy nőként hogyan lehet érvényesülni az arab világban. Tudok majd nőként információt kérni? Tudok majd belépőjegyet, souvenirt vagy egyszerűen csak egy palack ásványvizet kérni? – ezek és még számos hasonló kérdés merült fel bennem, hiszen nagyon hozzá vagyunk szokva az önállóságunkhoz, így el sem tudtam képzelni milyen lesz majd, ha a férjem nélkül gyakorlatilag egy zsebkendőt sem tudok majd kérni.

Természetesen már korábban megnyugtattak az ismerősök, hogy ilyenről szó sincsen, nagyon sok nemzetiségű és vallású ember megfordul az Emirátusokban, így nem kell ettől tartanom. Igazuk is volt, sőt… amilyen bánásmódban részesítettek bennünket, arra végképp nem számítottam.

Kezdetben inkább a túlzott figyelem és törődés miatt éreztem magam egy kicsit kényelmetlenül. Kinyitották a kocsiajtót, majd becsukták mögöttem (habár ezt itthon is el tudnám viselni 🙂 ), a szálloda ajtaját is kinyitották előttem, köszöntöttek, megkérdezték, hogy jól utaztam-e, majd becsukták mögöttem az ajtót. Reggel pedig, a hogy van ma kérdést tették fel. Reggelinél pedig a Valentin napra való tekintettel egy szál rózsát kaptam ajándékba. Ennél a pontnál már magam is nevetségesnek találtam a korábbi félelmemet.

DUBAI MALL

Reggelink után elmentünk felfedezni szállásunk környékét. Szerencsére nagyon közel voltunk a hatalmas bevásárló- és szórakoztatóközponthoz, ami áruházakkal, korcsolyapályával, mozival és akváriummal büszkélkedik. Természetesen engem az utóbbi érdekelt! Nagyon kíváncsi voltam rá, hogy valóban olyan óriási az akvárium, mint ahogy mondják?

A szállodánkból kiindulva kezdtem már nem kételkedni abban, hogy Dubaiban valóban minden sokkal nagyobb, sokkal magasabb és gigantikusabb, mint amihez hozzá vagyunk szokva. A szállásunk a 11. emeleten volt, de kinézve az ablakon még egyszer olyan magas épületek tornyosultak fölénk. Elképesztő látvány! Az sem mindennapi, hogy a sivatagban vagyunk, de rengeteg a dísznövény, sőt gyönyörű zöld pázsit és virágok lepik el a felhőkarcolók kertjeit.

Így hát az akváriummal sem okoztak csalódást! Nem kellett keresgélnünk feliratot vagy táblát, hogy akkor most merre is keressük a Tropicariumhoz hasonló akváriumot?? A bejáratból már jól látni ezt a 10 millió literes akváriumot, melyben 33 000 vízi állat él köztük a legnagyobb homoki tigris-cápa gyűjteménnyel. Adnak lehetőséget üvegfenekű hajókirándulásra, snorkelezésre a búvárbarlangban és úszásra a cápák között oxigénpalack segítségével. Számunkra elegendő volt a séta a 48 méteres alagútban, ahol láthattuk a fejünk fölött úszó állatokat.

Az alagúton áthaladva kisebb akváriumokban medúzák, csikóhalak, bohóchalak és még rengeteg egyéb színes állat és növény tárult elénk. Egy kisebb gyerekcsoport tömörült az egyik akváriumnál, engem is nagyon érdekelt, hogy mi fog történni, így próbáltam elvegyülni. A csoportvezetőjük egy műanyag kör alakú tálcára halcsemegét gyúrt össze egy kis gombócban és a víz fölé tartotta, de elég magasra, majd megkérdezte a csoport tagjait, mit gondolunk, hogyan fogják a haleledelt megkaparintani a halacskák? Mentek a találgatások, de senki sem tudta jól megválaszolni a kérdést. A csoportvezető várt egy kicsit, majd a vízből elkezdték megsorozni a haleledelt kisebb vízköpetek. Csak úgy záporoztak, az eledel pedig darabokban hullott be a vízbe, a halak szájába. Mindenki csodálkozva nézte, hogy ezek a halak egész nagy távolságból is megoldják a táplálkozásukat! 🙂

Még ami nagyon érdekes volt, hogy az óriáspapagájok szabadon repkedtek a fejünk fölött. Nyugodtan tudtak közlekedni, enni, inni és veszekedni. Mi pont egy ilyen párbaj közepébe csöppentünk, amit a kis függőhídról néztünk végig.

Dubai Mall-ból kifelé jövet pedig megcsolálhattuk a világ legmagasabb felhőkarcolójának makettjét. A Tower elméletileg 2020-ra készül el a dubai világkiállításra. Kíváncsi leszek! Nagyon ügyesek abban, hogy mindig legyen miért újra ellátogatni hozzájuk! 🙂