Nagy izgalommal reggeli után elindultunk az előző rész élménybeszámolójában szereplő LAC de Melu és Lac de Capitellu tavakhoz.

A Monte Rotondo lábánál (2622 m) fekvő völgyben turistaútvonalak vezetnek el bennünket, így elég nehéz eltévedni. Saját gépjárművel 8 és 17 óra között lehet felhajtani, de csak az információs pontig. Külön mutatvány ezen a hegyi úton közlekedni, sok esetben két autónak nincsen hely, így ha mégis szembe jön valaki, akkor az egyiknek tolatnia kell, hogy szélesebb útszakaszt találjon.

INFO: Érdemes időben indulni, mert az információs pontnál kell parkolni és gyorsan fogynak a helyek.

A sikeres parkolás után, elindultunk első célpontunk felé! Irány LAC de Melu. Egy kijárt ösvényen haladtunk előre, folyamatos emelkedők és sziklák között, már az elején éreztük, hogy ez nem kezdő pálya lesz. A reggeli kellemes időjárás gyorsan átcsapott forróságba már a délelőtti órákban.

TANÁCS: A naptejet ne hagyjátok a szálláson. Mi elég rendesen leégtünk.

Hosszas gyalogolás után egy kis tisztásra értünk, ahol egyértelműen táblával jelezték, hogy jó irányba tartunk. Itt vált egyértelművé, hogy igen… az előttünk magasodó hegycsúcsot meg kell még másznunk a tó eléréséhez. Teljesen úgy éreztük magunkat, mit a hegymászók! Kapaszkodnunk kellett szikláról sziklára, igaz segítségként néhány helyen a sziklákba láncokat vájtak a haladás könnyítése érdekében, de másként el sem tudtam volna képzelni, hogy feljutunk. Majd elénk tárult a csoda! Ezen a szigeten, ami a tenger közepén van, mindenhol sós a víz és mégis, néhány hegyet megmászva ott a tiszta édesvizet adó LAC de Melu.

Itt egy kis időt eltöltöttünk, ebédként megettük elcsomagolt szendvicseinket, mások megmártóztak a tó vizében. Sajnos én nagyon fázós vagyok, a víz pedig nagyon hideg volt, így én ezt az “élményt” kihagytam.

Erőgyűjtés után összecsomagoltunk és megmásztuk a következő hegyet, ami Lac de Capitellu-hoz vezet. Még keményebb hegymászásra számítsatok, mint az előző volt. A hegy csúcsán olyan érzés fogott el, hogy a sivatagban vagyok, iszonyatosan meleg van, szomjas vagyok és már a dögevők kőröznek felettem. Ebben a pillanatban még nem láttam, hogy miért is másztunk ennyit, így érthető a “hallucinációm” 🙂

A dögevők egyébként valóságos madarak voltak, tömegével röpködtek a kopár hegycsúcs körül, sok túrázó etette őket, így jogosan voltak ott, finom falatra várva. A hegycsúcs túloldalán a szakadékban megpillantottam a gyönyörű, soha nem látott kék színű tavat! Rettentően mély, de olyan tiszta, hogy látni a halakat és a növényeket.

Itt is úsztak néhányan a tóban, amit csak sziklaugrással lehet megvalósítani, mert nincsen partja a tónak. A kimászás kérdéses volt számomra… de azért sokan megoldották!

Késő délután értünk vissza a parkolóba, majd a szállásra. Aznap este nem mentünk már sehova, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, de nagyon elfáradtunk. Így próbáltunk töltődni a következő napra.

Dél Korzika – Bonifacio

Szállásunkat Porto-Vecchio-ban foglaltunk, de mégsem álltunk meg, hogy bejelentkezzünk és lerakjuk csomagjainkat! Ennek okát a későbbiekben fogom elárulni!

Tehát, Bonifacio: Mint mindenhová eddig, Bonifacio-ba is egy utca vezet, így az előttünk álló torlódásból tudtuk, hogy a legközelebbi parkolóhelyen meg kell állnunk, még, ha ez kicsit több gyaloglást is jelent a kikötőig. Még mindig jobb, mint a dugóban ülni!

A belvároson keresztül gyalogoltunk, ahol rengeteg üzlet, étterem és kávézó várta a vendégeket, mi itt nem ragadtunk le, hanem haladtunk tovább a kikötőbe. A magas alámosott sziklákat, melynek peremére épült a város és a fellegvár, leginkább hajóról lehet megnézni. Mi sem akartuk ezt az élményt kihagyni!

A kikötőben találjátok a jegyirodákat, a hajós idegenvezetésre itt tudtok jegyet venni. Elég sűrűn indítják a hajókat erre a 30 perces utazásra, így nem kell aggódni, ha az első hajóra nem fértek fel. Természetesen többet is indítanak egyszerre. Kihagyhatatlan élmény, így látjátok majd azt a képet Bonifacio-ról, melyet csak a képeslapokon látni.

A hajóút után megéheztünk, így nem sétálunk tovább a kikötőből, hanem a legközelebb eső, még szabad hellyel rendelkező étterembe mentünk. Nyaraláskori szokásaimat, most sem tettem félre, a halételek közül kezdtem válogatni. Megpillantottam a Sea Food elnevezésű előételt, gondoltam pompás! Nincs több válogatás, jöhet is kezdésnek!

Tudni kell, hogy a férjem még csak barátkozott a tengeri élőlényekkel a tányéron. Igaz, már jó úton haladtunk, néhány korábbi alkalommal már előfordult, hogy magának is a tenger gyümölcsei név alatt szereplő fogást rendelte, éppen emiatt nem gondoltam, hogy a közös előétellel problémánk lehet.

Néhány perc elteltével megérkezett a pincérünk egy kétemeletes tányérral a kezében. Alul tele pirítóssal, a tetején pedig a nyers finomságokkal… Mikor megpillantottam rögtön a férjemre néztem, hogy akkor most mi lesz? A kagylótól kezdve, a csigán át az osztrigáig minden nyers volt. Utóbbitól nyilván ez az elvárás! 🙂

Én még nem is aggódtam annyira, ettem már osztrigát, igaz a kagylót és a csigát valamilyen feldolgozott formában, de ha már itt van és – finoman megjegyzem – én rendeltem, nyilván nem hagyhatom ott!

Végeredményben nagyon ízlett! Adtak hozzá egy ecetes mártást, ami a pirítóssal és a sós tengeri fogásokkal nagyon jól kiegészítette egymást. Természetesen a 10 osztrigából 8 rám maradt, és a többi finomságnál is hasonlóak voltak az arányok, de én így is nagyon büszke voltam a férjemre, hogy legalább megkóstolta.

Teli hassal visszamentünk az autónkhoz, ismét érintve Bonifacio belvárosát, majd egy óra múlva megérkeztünk Korzika harmadik legnagyobb városába Porto-Vecchio-ba.

Dél Korzika – Porto-Vecchio

Könnyedén megtaláltuk L’Aiglon Bylitis nevű szállásunkat, ahol ismételten csak egy éjszakát töltöttünk. Nem sok időnk maradt a délutánból, ezért a legközelebb eső strandra mentünk. Korábban azt olvastuk, hogy itt a legszebb a tengerpart. Valószínűleg mi rosszkor mentünk, vagy más az ízlésünk, de nekem ez a strand tetszett a legkevésbé. Igaz, hogy homokos, de hínáros és szemetes.

A esti élet viszont minden eddigit felülmúlt! A boltokkal és éttermekkel teli kis utcákon pezsgett az élet, mindenhol fények, utcai zenészek vagy hangos bárzene. Mi nem maradtunk túl sokáig az éjszakában, vacsora után visszamentünk a szállásra, hogy felkészüljünk a következő néhány napra.

Most már elárulhatom, hogy amiatt kezdtük Bonifacio felfedezésével, mert később már nem lett volna rá időnk. A Porto-Vecchio-ban töltött éjszakát követően másnap viszonylag korán indult a hajónk, de nem hazafelé, hanem egy újabb szigetre!

HELLO SZARDÍNIA!  😉