Korzika az a hely, ahova bármikor visszamennék. Minden nap egy új arcát fedezhettem fel és minden alkalommal új, csodálatos élményt adott!

Legalkalmasabb időpont az utazásra augusztus vége, szeptember eleje. A szigeten lakók a nyár végét augusztus 20-ra teszik, pontosan úgy, mint mi magyarok a balatoni nyaralások végét. Egy nagy különbség van: Korzikán továbbra is meleg, napsütéses az időjárás. Ráadásul sokkal kevesebb a turista, így nem a dugóban ülve kell a tájban gyönyörködnünk. Egy hegyi út vezet körbe az egész szigeten, ami a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető szélesnek. Értsd úgy, hogy vannak a szerpentinnek olyan részei, ahol egy kisebb autó alig fér el.

MIVEL UTAZZUNK?

Aktív utazókként, miután kiválasztottuk nyár végi utazásunk célpontjául Korzikát, eldöntöttük, hogy minden szegletét bejárjuk. Ebből következett, hogy minden nap más helyen ébredtünk és más szálláson aludtunk egy helyszín kivételével. Tudtuk, hogy szükségünk lesz autóra a távolságok miatt és azt is, hogy szeretnénk várost nézni, túrázni és strandolni is. Rájöttünk, hogy akkora bőrönd a világon nincsen, amennyi felszerelésre szükségünk lesz. Így mi a kompos megoldást választottuk, utólag nem is dönthettünk volna jobban.

Kora reggel indultunk útnak Győrből egyenesen a livornoi kikötőbe, ahol este várt minket a komp. Ez egy 9,5 órás út, váltott vezetéssel nem annyira megerőltető. Mi néhány rövidebb megállót beiktattunk. A kompra 23:00-ig fel lehet szállni, ezért előtte még megálltunk egy gyönyörű településen 50 percnyi távolságra Livornótól, San Miniatoban. /Az ókorban és a középkorban is fontos stratégiai szerepett tölött be. Nevezetes a környéken gyűjthető szarvasgombáról. Látnivalói, San Miniato katedrálisa és a 37 méter magas Frigyes-torony, ami a domb legmagasabb pontjára épült./

A komp másnap reggel indult, de szállást biztosítanak előzetes foglalás ellenében, emiatt kellett estig megérkeznünk. Ez egy nagyon jó választás, hiszen így nem kellett korán kellni a kompindulás miatt és elkerültük a hosszas sorbanállást. Mi még aludtunk mikor elindult a komp, velünk a fedélzeten.

INFO: Sokan nem foglalnak külön szobát, hanem a hajó fedélzetén matracokon és pokrócokon alszanak egész éjszaka.

Itt tudtok a kompra helyjegyet venni és szállást foglalni: https://www.mobylines.com

Észak Korzika – Bastia

Az 5 órás kompozás után megérkeztünk Bastia kikötőjébe. A tér alatti mélygarázsban lehet parkolni, amit szerencsére elsőre megtaláltunk. Amint feljöttök a mélygarázsból, rögtön Bastia legszebb bevásárlóutcáin tudtok sétálni. A belváros megőrizte régi jellegét, így rengeteg omladozó és elhanyagolt épületet fogtok látni, helyenként még a növények is utat törtek maguknak egy-egy ház oldalából. Egyáltalán nem nyújtott lelombozó élményt, sőt egészen romantikus volt sétálni ezeken az utcákon is.

Amit megnéztünk:

• Église St-Jran-Baptiste (Keresztelő Szent János-templom)
• Chapelle de I’ImmACULÉE CONCEPTION (Szeplőtelen fogantatás-kápolna)
• Église Ste-Marie (Szűz Mária-katedrális)
• Chapelle Ste-Croix (Szent Kereszt-kápolna)
• Terra Nova (Fellegvár)

INFO: A templomok vasárnap zárva vannak.

Észak Korzika – Calvi

Bastiat elhagyva folytattuk útunkat a következő állomásunkhoz. Közben megálltunk St-Florent-ben és L’ile-Rousse-ban. Mindkét helyszín gyönyörű, érdemes megnézni. Természetesen nem ez a két megállónk volt Calvi-ig, a tenger és a környező hegyek felejthetetlen látványt nyűjtottak, így többször megálltunk, hogy készítsünk néhány fotót.

Délutánra érkeztünk Kolombusz Kristóf szülővárosába, elfoglaltuk szállásunkat a Tramonto Hotelben egy éjszakára. Egyszerű, igényes hely, kedves személyzettel. A teraszon reggeliztetnek, ahol pazar kilátás nyílik a tengerre. Édes croissant, lekvárok, méz és kávé a kínálat, egyébként ez a jellemző, sósat sehol nem adtak reggelire.

Miután elfoglaltuk a szobánkat, azonnal fürdőruhára váltottunk és lementünk a hotelhez legközelebb eső tengerpartra. Értsd: Toronyiránt! Ha Ti is ezt az utat választjátok, akkor ne strandpapucsban tegyétek. Mi elkövettük ezt a hibát, így nem volt egyszerű a lejutás. Sajnos ott jöttünk rá, hogy egy dolgot már biztosan kifelejtettünk a bőröndjeinkből, ez a vízicipő volt. Szerencsére Korzikán egyedül ezen a helyen lett volna szükségünk rá az apró kagylócskák miatt, melyek minden sziklát beterítettek, ami víz alatt volt. Úgy oldottuk meg ezt a problémát, hogy a legközelebb eső magas sziklára felmásztunk és beugrottunk a vízbe. Kifelé pedig valahogyan kimásztunk, remélve, hogy első nap nem szerzünk komolyabb sérüléseket.