Kirándulást szervezni Madeira szigetén egyáltalán nem nehéz feladat, ugyanis a helyi programszervező irodák gondoskodnak arról, hogy egyik programnak se tudjunk ellenállni.

KIRÁNDULÁS A HEGYEKBEN MADEIRA SZIGETÉN

Kirándulások terén általában hajlamosak vagyunk túlprogramozni magunkat, annak érdekében, hogy mindent meg tudjunk nézni és biztosan semmi se maradjon ki az utazásunkból. Az előző részből kiderült, hogy Madeira szigetén mi éppen nászúton voltunk, ezért egy kicsit vacilláltunk, hiszen már volt két másik túraidőpontunk, amit még Magyarországon foglaltunk. Végül úgy döntöttünk, nászút ide vagy oda, a programok győztek, megyünk! 🙂

HEGYMÁSZÁS A PICO RUIVO HEGY CSÚCSÁRA

A foglalások után ráeszméltünk, hogy túl sok időnk nem maradt a lazsálásra, hiszen az első programunk rögtön az érkezés utáni első napra szólt. Hozzáteszem nem egy könnyed sétára indultunk, hanem rögtön Madeira legmagasabb hegycsúcsának megmászása volt a cél, azaz az 1862 méter magas Pico Ruivo.

Nyaraláshoz képest, viszonylag korán kellett kelni, mert a programszervező iroda küldte értünk a kisbuszt, mely felvette az összes kalandra vágyó turistát, így a késés ki volt zárva! Túracipővel, túraruhával, naptejjel, élelemmel és több vizes palackkal felszerelkezve vártuk a sofőrünket, aki időben érkezett, majd beszálltunk és már indultunk is. Már az autóút is izgalmas volt, mert Funchal-ban addig még nem jártunk, de most a belvároson keresztül utaztunk, így kaptunk egy kis ízelítőt. Továbbá a buszban utazó párok közül mindenki más országból érkezett, így elég vegyes volt a társaság.

Buszunk Pico do Arieiro-ig vitt bennünket, ami a túránk kiindulópontja volt. Egyébként a sziget harmadik legmagasabb hegyének számít, a maga 1818 méterével. Mikor felértünk már megértettem, hogy miért mondta a túravezető azt, hogy hozzunk magunkkal meleg ruhát. A szállodánál 25 fok volt, a hegycsúcson pedig maximum 12 fok, amit még hidegebbé tett a rendkívül erős szélfújás, de szerencsére széldzsekin keresztül nem volt annyira vészes. A túravezetőnk azt is elmondta, hogy rendkívül szerencsések vagyunk, mert ilyen tiszta időben már régen járt a hegycsúcson, pedig már több száz túrán túl van. A nap száz ágra sütött, így biztosak voltunk benne, hogy a délutáni órákban már jóval melegebb lesz az idő.

Túránk a hegygerincen kezdődött. Szépen kijelölték, hogy merre kell közlekedni, de kizárólag libasorban, mert olyan keskeny a hely, hogy két ember már nem fér el biztonságosan. Jobbra szakadék, balra szakadék, nincs korlát és még a szél is fúj. Tériszonyosoknak nem igazán ajánlom ezt a szakaszt, viszont érdemes valahogyan átvészelni, mert a túra minden egyéb része sokkal biztonságosabbnak tűnik. Igaz, a járható út nem lesz sokkal szélesebb, a libasor megmarad, de végig segít a kialakított korlát, amibe lehet kapaszkodni, továbbá a szél is elcsendesedik (szélvédettebb szakaszok).

Korábban elég sokat túráztunk már és néhány hegymászáson is túl vagyunk, de ilyen meseszép színes hegyet még nem láttam. Bokorban nőnek a sárga virágok, helyenként felfedezhetőek kisebb rózsaszín, kék és fehér formában is, mintha egy mezőn lennénk, de ha ez még nem lenne elég, 100 méterenként bukkannak elő az óriási lila virágok, amit a helyi lakosok Madeira büszkeségének hívnak. Valóban káprázatos látvány.