Rafting Szlovéniában
Rafting Szlovéniában
Boveci kalandunk több szempontból is egy különleges utazás volt, megtudtam, hogy egy 3 gyerekes család tempójával és tűrőképességével rendelkezünk, hogy létezik olyan tiszta víz amiből lehet inni és azt, hogy tényleg érdemes átlépni néha a komfortzónánkat, mert az élmény amit ad, hosszú ideig kitart!
De nem is rohanok ennyire előre, kezdjük az elején! 🙂
SZÁLLÁSUNK
Rossz szállást találni elég nehéz Bovec-ben, ha elhelyezkedés alapján szűritek a találatokat a szálláskereső portálokon. Minden annyira közel van egymáshoz, hogy nem tudtok túl távoli helyszínt választani. Különbségek inkább szolgáltatásban, felszereltségben és a szállásadók kedvességében várhatóak. Mi a Hotel Sanje OB Soči-ban szálltunk meg, így erről tudok nektek bővebb információval szolgálni.
Mikor megérkeztünk a Hotelbe egy nagyon kedves recepciós fogadott bennünket. A bejelentkezés a szokásos módon zajlott, kitöltöttük a regisztrációs lapokat, megadtuk a személyes adatainkat majd jöhettek volna a kérdéseink, de helyette minket kérdeztek.
Három különböző színű flaskát helyezett elénk a recepciós hölgy, zöldet sárgát és kéket, majd feltette a kérdést: VEZETÜNK MA MÉG?
Itt már tudtuk, hogy ezen a napon gyalog fogunk közlekedni, mert italkóstolásról lesz szó. A játékba csomagolt welcome drink kiosztásnál az volt a feladatunk, hogy kitaláljuk miből készültek a röviditalok, hozzáteszem nem volt egyszerű dolgunk. Nagyon magas alkoholfoka volt mindhárom italnak, így alig tudtuk egymás után meginni őket. Végeredményben kettőt eltaláltunk, a harmadiknál segítséget kellett kérnünk, de azzal nyugtattak minket, hogy már ez is szép teljesítmény volt. Nem vagyok benne biztos, hogy italoknál ezt bóknak vegyük-e, mindenesetre nekünk jól esett! ☺
A kedves üdvözlés után megtudtuk, hogy itt kapni a legjobb reggelit, mert helyben készítik a kenyeret, a sós ételeket, a süteményeket és a tortákat is. Tájékoztatást kaptunk a programlehetőségekről, látnivalókról a környéken és megkaptunk minden prospektust, ami szükséges ahhoz, hogy semmit se felejtsünk ki, ha már Bovec-ben járunk. Teljesen úgy éreztem magam, mintha egy programszervező irodánál lennénk. Majd jó időtöltést kívántak és átadták a kulcsainkat. Bőröndjeinkkel, a rengeteg prospektussal és 3 felessel a hasunkban elfoglaltunk a szobánkat.
VÍZESÉSEK
A recepción kapott térkép alapján könnyedén fel tudtuk osztani a napjainkat. Egyértelműen kirajzolódott, hogy ott ahol a legtöbb vízesés csoportosul, oda gyalog megyünk és túrázunk. Ami pedig biciklivel megtehető útvonal, arrafelé pedig biciklivel megyünk. Aztán még a raftinggal is számolnunk kellett. Már csak az volt a kérdés, hogy melyik napon?
Tudtuk, hogy az időjárást előrejelző applikációval nem számolhatunk, mert az addigi tapasztalatok alapján sosem azt mutatta, ami a valóság. Hegyekkel körbevéve eléggé megzavarodott a rendszer, így hiába néztük meg a reggeli órákban, hogy mi várható, mindig ért minket meglepetés. Ezért mindenhova telepakolt táskával, derékra kötött esőkabáttal és pulcsival indultunk el. Egyébként nem volt felesleges, valamire mindig szükségünk volt a vízesés túránknál és a hegyi kerékpározásnál is.
A gyalogtúránkra indultunk először, mert az idő egész jónak ígérkezett és már én is nagyon kíváncsi voltam a vízesésekre. Térkép vagy telefonos applikáció nagyon hasznos tud lenni túrázásnál, ha éppen nem jók a jelzések vagy hiányosak. Itt ilyenről szerencsére szó sem volt, enyhe túlzással minden második fán fellelhetőek a jelzések és az útelágazásoknál is kiírják a táblákra, hogy szegény túrázónak merre kell tartania. A legnehezebb feladatom így nem a tájékozódás volt, hanem az, hogy orra ne essek egy nagyobb kőben vagy a túraútvonalon heverő ágakban. Ugyanis a túránk nagy része az Isonzó (Soca) folyó mellett haladt és egyszerűen nem tudtam levenni a szememet a látványról. Folyamatosan oldalra tekintgettem erre a tiszta és mesésen kék folyóra!
Majd aztán szebbnél szebb helyeken jártunk! Több napot is el lehet tölteni túrázással, mi ez alatt a néhány nap alatt csak egy kis szeletét láttuk Bovec-nek, annyit amennyit beterveztünk. Elmentünk a Boka és a Virje-vízeséshez, de több kisebb vízesést is láttunk napközben.
HEGYIKERÉKPÁR
Mikor azt gondoltuk, hogy nem egy 3 gyerekes család tempójával és tűrőképességével rendelkezünk, hát nagyot tévedtünk! 🙂 Szlovéniában a páros biciklitúra nehézsége, nem éppen ugyanaz mint, ahogy azt mi gondoltuk…
Gyalogtúrán szerezett izomlázunkat egy jó kis hegyi kerékpározással szerettük volna csillapítani, ezért elmentünk az első biciklikölcsönzőbe, ahol meglepő módon fantasztikus bicikliket adtak bérbe. A topp kategóriás, jó váltós, könnyű vázas bicikliket átszámítva mindösszesen 6000 Ft-ért béreltük egész napra, hozzáteszem rosszabb paraméterekkel rendelkező biciklivel nem is mentünk volna sokra.
Majd vettünk egy térképet is, ahol a bicikliútvonalakat rangsorolták nehézségi szint alapján, azaz gyerekes családok, idősek, párok, biciklisták és versenyzők számára. Természetesen a felállás páros volt, így azonnal azokat az útvonalakat néztük, ami ránk vonatkozhat. Az út felénél mikor a legelésző hegyi kecskék mellett bicikliztünk és már azt sem tudtam honnan vegyem a levegőt, arra a megállapításra jutottam, hogy nagyképű gondolat volt részünkről ez a páros besorolás. Voltak részek ahol nagyon nagyon hosszú ideig toltuk a biciklit, még ha nehéz is bevallanom, de hát ez történt! 🙂
TIPP: Óvatosan az útvonal választással! 🙂
RAFTING
Teljesen megfeledkeztünk róla néhány nap elteltével, hogy hamarosan ünnepnap következik, de mi még nem raftingoltunk. Sietve mentünk a recepcióhoz, hogy mit tudnak tenni annak érdekében, hogy az utazásunk fő programja ki ne maradjon. Néhány telefonhívás után közölte velünk a recepciós, hogy a hétvégére már tele vannak a hajók, így nem férünk be egy csoporthoz sem, egy telefonszám van még, amit nem ért el, így majd tájékoztat bennünket, ha megtud valamit. Teljesen ledöbbentem a hír hallatán! A legszörnyűbb az volt, hogy csak magunkat hibáztathattuk, hogy tologattuk az időpontfoglalást. Azt gondoltuk, nem főszezon ezért nem lesz gond! Ráadásul az időjárás is kiszámíthatatlan a hegyek miatt, esőben pedig nem akartunk volna hajóra szállni, ezért is hagytuk az utolsó pillanatra. Hát nem kellett volna!
Egy óra múlva hívtak minket a recepcióról, hogy sikerült beszélnie az utolsó társasággal, akik vállalnak raftingolást. Hétvégére már náluk sincsen időpont, de az ünnepnapon szívesen elvisznek minket, ha nekünk nem probléma hogy ketten leszünk a hajón!
PROBLÉMA-E?? Nem is értettem a kérdést, naná, hogy megyünk!! Ha ketten hát ketten, a lényeg, hogy nem marad el a program.
Így is lett! Micsoda mázli, hogy ünnepnapon is vállaltak bennünket! Én mérhetetlenül hálás voltam nekik, hogy megtették ezt értünk. Tényleg úgy tudtunk eljönni Bovec-ből, hogy mindent láttunk és átéltünk, amit szerettünk volna.
Kora reggel elmentünk a rafting társasághoz, itt átadták a vastag neoprén ruhát az evezőinket és a mentőmellényt, aztán már ülünk is be a kocsiba, amivel elvittek minket a kiindulási helyszínre. A hajónkat beengedtük a vízbe, kormányosunk fogta a hajót ameddig beszálltunk, majd ő is felszállt a “fedélzetre” és a víz már vitt is bennünket. Kormányosunk elmondta, hogy nagyon jó időszakban érkeztünk, mert elég víz van a folyóban ahhoz, hogy tényleg átéljük milyen az igazi rafting, helyenként elég veszélyes, lesz, így mindenképp csak azt csináljunk amit mond, se többet, se kevesebbet!
Szépen sorban jöttek is az utasítások, ki merre evez, ki nem evez, erősen mélyre merítsünk vagy gyorsan lapátoljuk a vizet ahogy tudjuk! Borzasztóan izgalmas volt, ahogy irányított bennünket a hatalmas sziklák mellett, bele a vízzuhatagba és mikor már azt hittem hogy most becsapódunk, akkor kormányosunk profi mozdulatokkal megmentett mindannyiunkat a becsapódástól! Lélegzetelállító, meg az is, hogy mennyire hideg volt a víz! 🙂
Két megállónk volt a rafting során, az első helyen éltem át azt, amit előtte soha és sajnos azóta sem! Egy olyan helyen sikerült “leparkolnunk”, ahol szépen lassan csobog át a sziklákon a víz, felmásztunk a kövekre vagy bele a vízbe és csak csodáltuk a gyönyörű tájat. Kísérőnk mondta, hogy nyugodtan igyak a vízből, mert nem lesz baj belőle, nem csak tisztának látszik hanem az is. Kételkedve néztem rá, azt hittem hogy viccel, hiszen a mai világban mikor hajolunk le, tesszük össze a két kezünket, hogy merítsünk a folyó vízéből azért, hogy igyunk? Maximum az ásványvizes palackból! Aztán megrántottam a vállamat, az egyszer élünk gondolatával és két lábbal a vízben a két tenyeremet összerakva ittam a csordogáló vízből! Fantasztikus és hihetetlen élmény volt!
Felocsúdva az iménti állapotomból elég gyorsan érkezett a második meglepetés. Egy hatalmas szikla tetején ácsorogtunk, mikor kormányosunk közölte, hogy ennél a megállónál bele szoktak ugrani a vízbe.
Hirtelen több dolog is átfutott az agyamon:
- nagyon magasan vagyunk, innen?
- lelátok a víz aljára, tehát itt biztosan nem elég mély a víz ahhoz, hogy ugrálgassak, mi van ha épp arra a kitüremkedő sziklára ugrok?
- nincs nyár, mindösszesen 6 fokos a víz, most komolyan?
Gondoltam, ha már az előbb is kiléptem a komfortzónámból, mit agyalgatok megint ennyit? Akkor Hajrá!! Már ugrottam is! Furcsa módon a víz nem volt annyira hideg, mint amire számítottam a neoprén ruhámnak köszönhetően, sőt annyira megtetszett a dolog, hogy még egyszer megismételtem az ugrást. Felemelő élmény volt, de meleg időben valószínűleg még jobb!
Végül szépen lecsordogáltunk, mert a rizikósabb részeken már túl voltunk. Megköszöntünk a csodálatos élményt és azt, hogy ünnepnapon is foglalkoztak velünk, majd indultunk haza!
Örültem, hogy ilyen szerencsésen alakult az utolsó napunk, mert egy nagy adrenalinlökettel tértünk haza és rengeteg élménnyel, ami egy jó ideig kitartott még a szürke hétköznapokon is! 🙂
